Idióta világban élünk, ez már teljesen vitathatatlan papírforma, csak az nem mindegy, hogy hagyjuk e azt, hogy az ezzel járó káros dolgok egy szempillantás alatt magukba szippantsanak és soha többé ne engedjenek el. Nehéz teherként követik végig az életed és görcsösen ragaszkodnak mindahhoz, ami számukra kell, mert önállóan nem képesek létezni. Ha beleesel abba a hibába, hogy hagyod, hogy uralkodjanak feletted, akkor a saját eszed és gondolkodásod mellett a saját lelkedet is örökre elveszítheted. Rengetegszer estem abba a hibába, hogy meggondolatlanul cselekedtem, és ellöktem magamtól olyan embereket, akik mindvégig csak a jót akarták hiába gondoltam én pont az ellenkezőjét. Aztán hirtelen egy csapásra megváltozott az életem, amikor a sors az utamba ejtette Őt, pontosan így nagybetűvel írva. Az, hogy ő az életembe lépett mindent megváltoztatott, hirtelen mindent a lehető legszínesebben láttam és végre boldog voltam, úgy ahogy még sohasem. Aztán az élet ismét a porba taszított, ahonnan túl későn keltem fel, így örökre elveszítettem őt. A rosszak így könnyedén a hálójukba fogtak, és olyan lettem, ami akkor régen visszataszított. Semmi nem tántorított el ettől az élettől, hiába volt ott mellettem jó néhány barát, mert egyre sem hallgattam. Egy hatalmas pofon kellett ahhoz, hogy észre térjek és változtassak, bár ez egyedül nem ment volna nekem, hisz még túl gyenge voltam hozzá. Ő pedig készségesen jött és segített nekem, hisz tudta pontosan jól, hogy min megyek akkor keresztül, hogy mekkora harcok dúlnak éppen bennem. Számomra ő volt a terápia, a megoldás minden rosszra, én pedig szépen lassan de biztosan beleszerettem, ő pedig csak mosolyogva közölte, hogy vele is pontosan így történt minden. Akkor azt hittem, hogy rendeződik az életem és megint boldog lehetek vele, de akkor jött a múlt és újra mindent teljesen összekavart. Vajon van még kiút ebből a tébolyból, vagy örökre elveszik minden amiért küzdöttem és már csak álmok formájában maradnak meg bennem vagy még valóra válthatom őket a legnagyobb küzdések árán? Nem tudom, de azt érzem, hogy érte és a szerelmünkért megéri a harcot.
